Szövegdoboz

Ha nem találod a szavakat...

Twitter-háború... - szerintem

2010. február 22. 22:00 - szovegdoboz

Nem óhajtok pálcát törni egyik fél felett sem, ezért kizárólag nevek /accountok/ nélkül fogok írni az elmúlt napokban, vagy inkább hetekben a Twitteren kibontakozott jelenségről, ami először egy szócsata benyomását keltette bennem, aztán átminősítettem magamban párbajjá, és most nem tudok rá mást mondani: ez már háború.

A következőkben a saját véleményem olvasható, ha esetleg kísértetiesen hasonlít a tiédre, netán teljesen megegyezik azzal, az kizárólag a véletlen műve; vagy esetleg azt jelenti, hogy hasonló az értékítéletünk. :)
/Mj.: Ha ezek után csökken a követőim száma legalább biztosan fogom tudni, ki az akiével nem :-) /

Kezdődött egy új regisztrálóval, aki első bejegyzései közt rögtön előrevetítette, hogy na ő aztán most leleplez mindenkit. Aztán következtek a vélt vagy valós /ezt csak az érintettek tudhatják/ információk egyes felhasználókról, azok munkahelyeiről, állítólagos fizetéseikről, állítólagos cégadatairól. IP címek és mobiltelefonszámok részletei röpködtek az internetre. Akikről ezek az információk nap-világ-háló-t láttak úgy hiszem joggal háborodtak fel ezen, akár igazak voltak a pletykás felhasználó által leírtak, akár nem.

Persze abban is van egy érdekes dolog, ha valaki nem a saját személyiségével regisztrál egy ilyen online közösségi oldalra. Ennek természetes következménye, hogy felkelti mások érdeklődését és elkezdődnek a találgatások: vajon ki rejtőzhet a talányos név mögött. Ezzel számolnia kell mindenkinek. Ezek szerint már azzal is, hogy emiatt esetleg a rosszindulatúság céltáblájává válik, és erre már nagyon nehéz nem a saját személyiségünkkel reagálni, hiszen akármennyire is álnéven vagyunk jelen, az ilyen eseményeket nyilvánvalóan mindenki önmaga elleni támadásnak éli meg.

Mivel ez a saját blogom, a saját véleményemmel, úgy gondolom nyugodtan leírhatom amit gondolok. Így most azt is teljes nyugalommal írom le, hogy én több mindent nem értek ebben a történetben.

Hogy miket?

  1. Miért okoz az örömet valakinek, ha másokat rossz színben tüntet fel?
  2. Miért nem gondol arra, hogy ezzel nem csak célpontját, önmagát is lejáratja?
  3. Miért veszik fel vele a kesztyűt a célpontjai?
  4. Ha már felveszik, miért ugyanolyan stílustalan, közönséges harcmodorban csatáznak?
  5. Ha eddig eljutottunk, ismét feltenném a 2. kérdést...


Szerintem: A saját harcmodorával csak azt érdemes legyőzni, akinek tisztességes fegyverei vannak.

/sz: KrisztaNagy/

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szovegdoboz.blog.hu/api/trackback/id/tr31782425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.02.22. 22:23:03

Akik minket követnek, azok számára elég szánalmas lehetett az utóbbi néhány nap történése. Sajnos az érzelmeim ember vagyok, így ha megvádolnak, rágalmaznak valamivel, nem tudok elmenni mellette.

Igyekszem kultúráltan megfogalmazni, hogy mi ez az egész.

Az ide-oda kidobott adatokból egyértelmű volt, hogy rám célozgat, majd ugye erre már konkrét utalást tett, jött ezzel az IP címes edőszöveggel, amit be sem mutatott - igaz többször elmondtam lehetetlen amit állít.

Először csak gyanakopdtam az illetőre, majd amikor megosztotta az adataimat biztos voltam benne ki az. Felhívtam telefonon, igértem neki egy szájbarúgást - tette a hülyét...

Mint kiderült gurusajtóval részben rólam is leveleztek, így kaptam néhány levéltöredéket, amiben volt egy kép - ott már más lánynak adta ki magát az illető, nem azzal, amivel twittel. A sors, vagy a véletlen úgy hozta, hogy kiderült ki ez a lány. Megkerestem, megkérdeztem mi a gondja baja velem és másokkal. Kb. a Twitterről sem hallott még. Nem örül túlzottan, hogy szexuális szolgáltatásokat ígérve éltek vissza a képével - de hát ki örült volna. Néhány lehetséges jelentkező után felismert egy illetőt - így megvolt a kapcsolat, miért pont azt a képet lopta le az illető, akiről beszélek.

A gyanúm már tény lett és a bocsánatkérésén kívül semmi mást nem szeretnék hallani.

Ha ezt nem kapom meg, személyesen veszem át tőle, vagy inkább adom át a véleményem.

Remélem kultúrált tudtam maradni és örülök neki, hogy pártatlan szemmel tudod nézni.

A hármas - négyes kérdésre a válaszom:)

Nem tudom hányan voltak ilyen helyzetben, de mint mondtam az érzelmeim embere vagyok, nem tudom magamban tartani, ha igazságtalannak érzek valamit, nemcsak magammal, másokkal szemben sem.

Az a baj, hogy bármilyen harcmodort használok, ennek az embernek nincs büszkesége.
süti beállítások módosítása