Nem óhajtok pálcát törni egyik fél felett sem, ezért kizárólag nevek /accountok/ nélkül fogok írni az elmúlt napokban, vagy inkább hetekben a Twitteren kibontakozott jelenségről, ami először egy szócsata benyomását keltette bennem, aztán átminősítettem magamban párbajjá, és most nem tudok rá mást mondani: ez már háború.

A következőkben a saját véleményem olvasható, ha esetleg kísértetiesen hasonlít a tiédre, netán teljesen megegyezik azzal, az kizárólag a véletlen műve; vagy esetleg azt jelenti, hogy hasonló az értékítéletünk. :)
/Mj.: Ha ezek után csökken a követőim száma legalább biztosan fogom tudni, ki az akiével nem :-) /

Kezdődött egy új regisztrálóval, aki első bejegyzései közt rögtön előrevetítette, hogy na ő aztán most leleplez mindenkit. Aztán következtek a vélt vagy valós /ezt csak az érintettek tudhatják/ információk egyes felhasználókról, azok munkahelyeiről, állítólagos fizetéseikről, állítólagos cégadatairól. IP címek és mobiltelefonszámok részletei röpködtek az internetre. Akikről ezek az információk nap-világ-háló-t láttak úgy hiszem joggal háborodtak fel ezen, akár igazak voltak a pletykás felhasználó által leírtak, akár nem.

Persze abban is van egy érdekes dolog, ha valaki nem a saját személyiségével regisztrál egy ilyen online közösségi oldalra. Ennek természetes következménye, hogy felkelti mások érdeklődését és elkezdődnek a találgatások: vajon ki rejtőzhet a talányos név mögött. Ezzel számolnia kell mindenkinek. Ezek szerint már azzal is, hogy emiatt esetleg a rosszindulatúság céltáblájává válik, és erre már nagyon nehéz nem a saját személyiségünkkel reagálni, hiszen akármennyire is álnéven vagyunk jelen, az ilyen eseményeket nyilvánvalóan mindenki önmaga elleni támadásnak éli meg.

Mivel ez a saját blogom, a saját véleményemmel, úgy gondolom nyugodtan leírhatom amit gondolok. Így most azt is teljes nyugalommal írom le, hogy én több mindent nem értek ebben a történetben.

Hogy miket?

1. Miért okoz az örömet valakinek, ha másokat rossz színben tüntet fel?
2. Miért nem gondol arra, hogy ezzel nem csak célpontját, önmagát is lejáratja?
3. Miért veszik fel vele a kesztyűt a célpontjai?
4. Ha már felveszik, miért ugyanolyan stílustalan, közönséges harcmodorban csatáznak?
5. Ha eddig eljutottunk, ismét feltenném a 2. kérdést...

Szerintem: A saját harcmodorával csak azt érdemes legyőzni, akinek tisztességes fegyverei vannak.

/sz: KrisztaNagy/