Sőt! Csak akkor igazán! Ezek pedig a lovak!

No, de fordítsuk komolyabbra! :)

Sok KKV, ha megcsappannak a bevételi forrásai, azonnal „behúzza a féket” és igyekszik költséget megtakarítani. Ezzel alapvetően nincs is baj, hiszen ésszerű lépés.

A hibát többnyire (még mindig) ott követik el, hogy a lehető legrosszabb helyről vonják ki az anyagi forrásokat. Ez pedig a marketing. :)

Bizonyos szempontból persze érthető, sőt meg is magyarázható az ilyen döntés, hisz ez az a terület, amelynél talán egy kicsit hosszabb, és avatatlan szemeknek szinte mérhetetlen a ráfordított anyagi befektetés megtérülése.

A legtöbben aztán értetlenkedve pislognak (mint a hal a szatyorban), hogy a marketingtől történt forráselvonás után még inkább akadozik a gépezet.

Pedig ahogy mondani szokás, csak a józan paraszti észre kellene hagyatkozni egy-egy ilyen döntés meghozatala előtt.

Egy szolgáltatásait áruba bocsátó cég vezetője önként dugja a nyakát abba a bizonyos hurokba, ha nem költ a vállalkozás köztudatban tartására. Ha nem hirdet azokon a fórumokon, amelyeket célcsoportja figyelemmel kísér, esélye sem lesz nemhogy a növekedésre, de legrosszabb esetben az életben maradásra sem.

Nézzünk egy roppant egyszerű példát. Ha mondjuk a szolgáltatásod az, hogy valamilyen árut (kozmetikumot, oktatást, pénzügyi terméket stb.) közvetítesz az eladó és a vevő fél között az az alap, hogy a szolgáltatásaidat és a közvetített terméket folyamatosan hirdeted a célcsoportnak megfelelő felületen. (napilap, internet, facebook stb.) Amint az erre fordított költséget minimalizálod, egyúttal annak a lehetőségét is legkisebbre csökkented, hogy a vevők rád és a cégedre találjanak. Ha tehát kevés a bevételed, próbálj inkább az irodaszereken, a villanyszámlán, a kávén vagy bármi máson spórolni, csak NE a marketingen!

A Reklámhét megújult honlappal várja a marketing és a reklámok szerelmeseit, művelőit. Meg kell mondanom, a tavalyihoz képest sokkal jobb a dizájn, látszik rajta, hogy idén többet gondolkodtak rajta. Nekem tetszik!

Jópofa ez a "sulis-fíling" a maszatosan letörölt táblára fehér krétabetűk kerültek. Az oldalon jól el lehet igazodni, az Osztályterem menüpont is szuper a Magyarország vaktérképén bejelölt helyszínekkel. Az előző évi szöveghez képest a köszöntő "Becsengetés" szöveg nyelvtanilag megfellebbezhetetlen, mert bizony tavaly ezzel is voltak problémák, amiről akkor írtam is.
Külön jó pont azért, hogy aki nem akarja erőltetni a szemét, annak csak rá kell kattintania a szövegre, ami egy külön ablakban olvasóbarát betűtípussal és háttérrel jelenik meg. Ezt is köszönjük! :)

Most viszont jön az a bizonyos DE...

Valami kis hiba megint csúszott a gépezetbe, miért is ne, gondtalanul végtelenül unalmas lenne az élet és ezek szerint nem csak a nyomdának, az internetnek is van ördöge... Abban bízva írok, hogy amiképp tavaly is, bejegyzésem után gyorsan megoldásra, javításra kerül ez a technikailag valószínűleg kicsi, ám annál bosszantóbb hiányosság.

Azt hiszem nem csak a magam nevében kérem, hogy a vidéki és budapesti órarendeket tartalmazó pdf dokumentumokat valaki nagyon gyorsan varázsolja letölthetővé, mert egyik diáknak sem mindegy, hogy másnap milyen óra lesz a suliban. :)

Akkor most: egy-kettő-három ABRAKADABRA!

Sokszor találkoztunk már olyan hirdetésekkel, reklámokkal, amelyekben valamilyen testi, vagy szellemi fogyatékossággal élő emberek szerepelnek. Az ilyen eszközökkel élő hirdetések fő célja, hogy egyfajta sokkhatást idézzenek elő a nézőben, és elérjék azt, hogy elkezdjük járatni az agyunkat az üzeneten.

Az effajta reklámok általában valamilyen jótékonysági formát népszerűsítenek, adakozásra, együttérzésre, embertársaink elfogadására igyekeznek felhívni a figyelmet. A hazai és a nemzetközi médiában egyaránt láthattunk már erre példákat.

2008-ban indult Magyarországon az Együtt a fogyatékossággal élőkért című kampány, amelynek társadalmi célú reklámjai igazán igényesek, ízlésesek, elgondolkodtatóak voltak és több szakmai elismerést is besöpörtek.

2010-ben egy belga grafikus hölggyel készült, a sérültek elfogadását célzó kampányfotó borzolta a kedélyeket, amely a CAP48 nonprofit szervezet megbízásából készült és azt üzeni nekünk, hogy mindenki teljes értékű ember és teljes életet élhet, és lehet munkája, lehet szép, lehet kívánatos. A társadalom "normálissá nevelése" (értsd: elfogadóvá, nem kirekesztővé) támogatandó cél, és a tapasztalatok alapján ezeknek a kampányoknak van hatása, bár saját és a környezetemben élő emberek véleménye szerint inkább csak rövid távon nevezhető intenzívnek a változás. Aztán a szürke hétköznapok rohanásában elfeledkezünk arról hogyan is kellene viselkednünk ezekkel az embertársainkkal szemben. Nincs mit tenni, a tanult magatartásformák olykor nehézkesen hajlandóak csak bevésődni.

2011-ben egy különleges reklám jött velem szembe. Ezúttal nem az együttérzéskeltés, a jótékonyságra, elfogadásra buzdítás a célja egy hasonló reklámnak, hanem a klasszikus vásárlásra ösztönzés. A Thiery Mugler új A-Men nevű parfümjének reklámarca egy amputált lábú sportember Oscar Pistorius.

Azt hiszem, ez a reklámfilm több aspektusból szemlélve is szakít az eddigi hagyományokkal. Egyrészt kereskedelmi jellegű, másrészt egyáltalán nem játszik arra, hogy együttérzést ébresszen a nézőben. Sőt! A képsorok kimondottan lendületesek, futurisztikusak és előbb jut eszünkbe egy Transformer játékfigura, vagy egy földöntúli erővel bíró szuperhős, mint egy fogyatékos, amputált lábú ember. (A reklámot a képre kattintva megnézheted.)

A reklámról jelentősen megoszlanak a vélemények, egyesek sokkolónak találják (az ő agyukba talán még bele van vésődve a kiűzetésre érdemes előítélet és viszolygás), másoknak kimondottan tetszik, hogy nem csináltak áldozatot a mindkét lábát elvesztett szereplőből-bár sportsikereit tekintve semmiképp nem nevezhetjük áldozatnak, és néhányaknak az első megtekintés alkalmával fel sem tűnt a hiányosság.

Valamit azonban mindenképpen tanulhatunk ebből: megfelelő köntösbe bújtatva egy reklámfilm egyszerre lehet kereskedelmi szempontból hatékony és a társadalom felé pozitív üzenetet közvetítő alkotás. Így is lehet.

 Sz.:KrisztaNagy