Igen, elkövettem a blogger életének legnagyobb és egyben legjellemzőbb hibáját: hibernáltam a blogot. Jó pár hónapja nem írtam már, aminek okait most nem sorolom fel, igyekeztem viszont olyan témát választani a visszatéréshez, ami talán érdekelheti meglévő és reményeim szerint visszatérő olvasóimat.

Hamarosan.... :)

Nos igen, voltam olyan elvetemült, hogy rá mertem kattintani a következő reklámfilmre és figyelmesen végig is néztem.

Jöjjön a második felvonás djuice myLife - van döntésed

Bíró Balázs djuice igazgató kedves kis monológja után rögtön jön a tudományos kutatómunka első eredménye: egy átlagos fiatal havi 10.000 forintnál kevesebbt tud ruházkodásra költeni. De! Hála djuice pajtásnak, mostantól a legmenőbb boltokban intéztek kedvezményt neked. Hogy is volt az előző spotban elhangzott "a felszines dolgok lettek fontosak, a lenyegesek pedig mar sokszor senkit sem erdekelnek" megállapítás? 1:50-nél már nem tudom eldönteni én szenvedek-e tudathasadásban, vagy azok, akik ezt kitalálták... (Persze a menőség nem feltételezi, hogy valami értéktelen is! Kérdés, hogy mi az érték mércéje..) Bevillan néhány kedvezményt adó márkabolt logója is, amikről mindenki tudja, aki már járt valamelyikben, hogy egy átlagos koleszban élő vagy pályakezdő fiatal, akit a szülei nem tudnak anyagilag támogatni hanyatt-homlok menekül, mert egy szimpla póló többe kerül, mint a statisztikák szerint havonta ruházkodásra fordítható összeg... Vajon kinek az agyában született meg a gondolat, hogy 10% kedvezmény egy 25-30.000 forintos farmer árából nagy vonzóerő? Vagy tényleg ennyire könnyű befolyásolni a 'marketing bullshittel' agyfertőzött fiatalságot? (Remélem nem.)

A második tudományos tény: A fiatalok majd 50%-a havonta vagy annál ritkábban jár szórakozni. Ez már önmagában is borzasztó ugye? De van megoldás! Otthoni punnyadás helyett kapsz italkuponokat és kedvezményes belépőt a legtutibb bulikba. Hogy is volt a felszínesség problematikája..?
Biztos az, hogy aki nem jár buliba az punnyad otthon? Nem lehet, hogy összeül a barátaival és beszélgetnek? Ne adj isten olvas, vagy valamilyen alkotó tevékeységet végez. Jaa bocsi az nem trendi ugyebár...

A harmadiktudományos tény: A 17 évnél idősebbek napi 11-14 órát töltenek tanulással. Na ezt cáfolom. Elmúltam már 17, életemből 17 tanévet iskolapadban töltöttem. Mindenhol jó eredménnyel végeztem, de soha nem tanultam napi 11 órát, még akkor sem, ha az iskolai tanórákat beleszámítjuk. Többet sem. És lehet, hogy nem ismerek mindenkit, de olyat biztosan nem akire igaz ez a megállapítás. De értékeljük pozitívan, hogy nem csak a partyarcoskodást, hanem a jó tanulmányi eredményeket is honorálja a kedves djuice.

A negyedik tudományos tény: A magyar fiataloknak mindössze 38%-a sportol rendszeresen. De ha djuice-os vagy akkor sportolni is érdemes, mert ezért is ajándékokat kaphatsz. Elképzelem, ahogy a fiatalok majd csapatosan megjelennek az U26 pontokon a serlegeikkel, érmeikkel a kezükben, hogy aztán az ezért járó kedvezményeiket rohanva igyekezzenek valamelyik bevásárlóközpontba menő sportszerekre költeni... :-)

És végül a legfontosabb: az üzenet! Djuice a 26 év alattiak irgalmas szamaritánusa, aki mindent elkövet, hogy neked jobb és könnyebb legyen. Neked semmi mást nem kell tenni, mint elfogadni ezt az ajándékot a sorstól és szorgalmasan gyűjtögetni a ponjaidat a csippantódra, némi saját tőkét hozzátenni és elmerülni abban a kellemesen melengető érzésben, hogy spóroltál. Tényleg ezzel akarod áltatni magad miután megvettél mondjuk egy olyan sportcipőt, amire azelőtt soha nem adtál volna ki még annyi pénzt sem amenniybe kedvezményesen került?

Nos én is csak azt tudom mondani, amit a djuice: "a te döntésed"... Dönts jól!

Sz.: KrisztaNagy
 

Akik személyesen, vagy virtuálisan ismernek tudják rólam, hogy nagyon ritkán kapcsolom be a tévét. Ma a szakmai kíváncsiságtól vezérelve meg akartam tenni, hogy megnézzem a legújabb djuice reklámot, amit több csatornán azonos időpontban mutattak be, de sajnos elfelejtettem. A Twitternek hála, azonban nem tudtam megfeledkezni a dologról és a 'csakegyszer' 'csakmost' bemutatott filmecske megnézését pótolhattam via YouTube.

Ha megkérdezné valaki, hogy érdemes volt-e az életemből majd' negyed órát fordítani erre, nem válaszolnék sem igennel, sem nemmel. Inkább azt mondanám: tanulságos volt.

Na de kezdjük az elején.

A djuice U26 teória fantáziacímű filmecskéből 8 perc 55 másodperc alatt megtudhatjuk, hogy szegény-szegény fiatalokat minden cég csak arra tekinti potenciális alanynak, hogy a reklámjaik segítségével agymosást végezzenek rajtuk és elhitessék velük, hogy akkor lesznek menők ha... (na ezt most nem sorolnám fel) és persze legfőképp, ha VÁSÁROLNAK.
A reklámfilmben nyilatkozó fiatalok megszólalásai, a legkevésbé sem keltették bennem azt az érzetet, hogy a 26 alatti korosztály keresztmetszetét látom. Vagy ha ez az, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar fiatalok meglehetősen egysíkúan tudnak csak gondolkodni az életükről.

A film elején közvetített "nem az a lényeg, hogy amid van, az mennyibe került" üzenettel számomra éles oppozícióban állnak azok a kijelentések, amiket a fiúk lányok tesznek. Hiszen mindegyiküknek az a legfontosabb, hogy soook-soook pénzt keressen és igenis: menők akarnak lenni és 'fulldrága' cuccokat akarnak. Jah és persze szókimondóak (néha túlzottan is ==>trágár kifejezések gyakori használata), lázadók és sikeréhesek. Szóval valamennyire mégiscsak hatott rájuk az a "szokásos marketing bullshit" amitől djuice testvér saját állítása szerint mostantól meg akarja védeni őket. Persze semmi mást nem csinálnak ők sem, mint megpróbálnak a már beépültekre tovább építkezni.

Egyet azonban nagyon elfelejtettek a marketingesek, amit brit tudósok nélkül is mindenki tud, aki beszélgetett (vagy megpróbált) a 18-26 éves fiatalokkal: ez a korosztály türelmetlenebb annál, hogy több, mint 8 percig sületlenségeket hallgasson a hasonkorúaktól. 

Nem szabadna megfeledkezniük azokról a fiatalokról sem, akik a reklámból kihagyott, ám lehetséges, hogy szűkebb rétegbe tartoznak: akiknek nem a bulizás, a pénz, a cigi és a menő ruhák a legfontosabbak. Akik hajlandóak használt könyvekből tanulni, urambocsá könyvtárba járni, akiknek elég havonta egy-két buli is és többre tartják a hosszútávú tervezést a 'mibőlveszekszombatonpiát' kérdésénél. Akiknek nagy része persze szintén magának akarja tudni az amerikai feelinget, de nem most, nem azonnal. Ők azok, akik szorgalmasan meg fognak dolgozni a megszerzett javaikért és meg is becsülik majd, amit megszereztek.

Ha egyszer valaki ennek az elhanyagolt célcsoportnak is megpróbálna eladni valamit, lehet, hogy nem érne el akkora és olyan gyors vásárlólszám-növekedést, mint mások, de hosszú távon jobb és megbízhatóbb ügyfeleket szerezhetne. Szerintem.

Sz.: KrisztaNagy