Akik személyesen, vagy virtuálisan ismernek tudják rólam, hogy nagyon ritkán kapcsolom be a tévét. Ma a szakmai kíváncsiságtól vezérelve meg akartam tenni, hogy megnézzem a legújabb djuice reklámot, amit több csatornán azonos időpontban mutattak be, de sajnos elfelejtettem. A Twitternek hála, azonban nem tudtam megfeledkezni a dologról és a 'csakegyszer' 'csakmost' bemutatott filmecske megnézését pótolhattam via YouTube.

Ha megkérdezné valaki, hogy érdemes volt-e az életemből majd' negyed órát fordítani erre, nem válaszolnék sem igennel, sem nemmel. Inkább azt mondanám: tanulságos volt.

Na de kezdjük az elején.

A djuice U26 teória fantáziacímű filmecskéből 8 perc 55 másodperc alatt megtudhatjuk, hogy szegény-szegény fiatalokat minden cég csak arra tekinti potenciális alanynak, hogy a reklámjaik segítségével agymosást végezzenek rajtuk és elhitessék velük, hogy akkor lesznek menők ha... (na ezt most nem sorolnám fel) és persze legfőképp, ha VÁSÁROLNAK.
A reklámfilmben nyilatkozó fiatalok megszólalásai, a legkevésbé sem keltették bennem azt az érzetet, hogy a 26 alatti korosztály keresztmetszetét látom. Vagy ha ez az, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar fiatalok meglehetősen egysíkúan tudnak csak gondolkodni az életükről.

A film elején közvetített "nem az a lényeg, hogy amid van, az mennyibe került" üzenettel számomra éles oppozícióban állnak azok a kijelentések, amiket a fiúk lányok tesznek. Hiszen mindegyiküknek az a legfontosabb, hogy soook-soook pénzt keressen és igenis: menők akarnak lenni és 'fulldrága' cuccokat akarnak. Jah és persze szókimondóak (néha túlzottan is ==>trágár kifejezések gyakori használata), lázadók és sikeréhesek. Szóval valamennyire mégiscsak hatott rájuk az a "szokásos marketing bullshit" amitől djuice testvér saját állítása szerint mostantól meg akarja védeni őket. Persze semmi mást nem csinálnak ők sem, mint megpróbálnak a már beépültekre tovább építkezni.

Egyet azonban nagyon elfelejtettek a marketingesek, amit brit tudósok nélkül is mindenki tud, aki beszélgetett (vagy megpróbált) a 18-26 éves fiatalokkal: ez a korosztály türelmetlenebb annál, hogy több, mint 8 percig sületlenségeket hallgasson a hasonkorúaktól. 

Nem szabadna megfeledkezniük azokról a fiatalokról sem, akik a reklámból kihagyott, ám lehetséges, hogy szűkebb rétegbe tartoznak: akiknek nem a bulizás, a pénz, a cigi és a menő ruhák a legfontosabbak. Akik hajlandóak használt könyvekből tanulni, urambocsá könyvtárba járni, akiknek elég havonta egy-két buli is és többre tartják a hosszútávú tervezést a 'mibőlveszekszombatonpiát' kérdésénél. Akiknek nagy része persze szintén magának akarja tudni az amerikai feelinget, de nem most, nem azonnal. Ők azok, akik szorgalmasan meg fognak dolgozni a megszerzett javaikért és meg is becsülik majd, amit megszereztek.

Ha egyszer valaki ennek az elhanyagolt célcsoportnak is megpróbálna eladni valamit, lehet, hogy nem érne el akkora és olyan gyors vásárlólszám-növekedést, mint mások, de hosszú távon jobb és megbízhatóbb ügyfeleket szerezhetne. Szerintem.

Sz.: KrisztaNagy