Nem akarom összehasonlítani a régi 'átkos rendszert' és a mostani piacgazdaságot, de én még emlékszem azokra a '80-as évekre... :) és amikor a tudatos vásárlással kapcsolatos poszt megírásának ötlete megszületett, egyszerűen nem tudtam kikerülni ezt sem. Nos, a következő értekezés született a csapongó gondolatokból:



Ha felidézem és összehasonlítom az egykori ÁFÉSZ boltok kínálatát a mostani bevásárlóközpontok roskadozó polcaival mosolyoghatnékom támad.
Ahogy attól is, ahogy visszagondolok a bécsi Supermarket csillogására, amely olyan éles kontrasztban állt a mi cementlappal burkolt üzleteinkkel és arra, ahogy szinte meghatódva álltam a magam 7-8 éves fejével a rengeteg féle csokoládéval telipakolt polc előtt. Emlékszem, mikor még nem volt több tucat 'tányéros' és kábeltévé szolgáltató és a hétfői adásszünetre. Arra, mikor még szombaton délben bezártak és nem voltak nyitva vasárnaponként sem a boltok-mégsem haltunk éhen ebben a másfél napban.
Emlékszem, hogyan ültünk megbabonázva a tévé előtt az ORF-en vagy a Sat1-en a legújabb Ariel mosópor reklámját bámulva. Az osztrák 'Szerencsekerék' vetélkedőre, ahol már akkor mikrohullámú sütőt lehett nyerni, amikor itthon még talán a legmenőbb éttermekben is infralámpával tartották melegen és palackos gáztűzhelyen főzték az ételeket. Emlékszem a Skála Coop és a MÜSZI reklámra, no meg Mr Hair-re. Imádtam nézni a reklámokat, magam sem tudom miért. Alig vártam, hogy a híradó vagy a Szomszédok teleregény előtt megérkezzen a bűvös reklámblokk.
Talán nem ez a jó szó, de kimondottan irigykedtem a német és osztrák csatornákon a műsorokat megszakító reklámblokkok nézőire.

Aztán itt is elkezdődött a változás. Óvatosan, lassacskán belopakodott az irigyelt, fogyasztásra, vásárlásra ösztönző, minden sarkon termékeket hirdető világ. Megérkezett a magyar tévébe is a Nestlé reklám, amiben az anyuka a csokit távirányítónak használva irányítja haza rakoncátlan gyermekét a játszótérről.

És akkor nemsokára, rövid vajúdás után megszületett a magyar fogyazstói társadalom.

Elkezdhettünk válogatni a Chiquita és a Dole banán, a Baba szappan és a Lux tusfürdő, a már unalmassá vált  Boci és az addigi 'szürke világunkhoz' képest valószerűtlenül lila Milka, csoki, vagy Tisza és Nike cipők között. Ránkzuhant rengeteg, addig csak külföldi magazinokból ismert márka és termék, amelyekből az első években csak az újdonság varázsa alapján válogattunk élvezve, hogy a korábbiakhoz képest egy kicsit kitágult a világ.

Mostanra már kezdjük megtanulni és megtapasztalni, hogy a top márkák között nem mindig van nagy különbség.

A 'Fogyasztó' nagyon tanulékony volt, tökélyre fejlesztette tájékozódási képességeit a milliónyi ajánlat dzsungelében, ezzel nagyon-nagyon megnehezítve a rá vadászó marketingesek és kereskedők dolgát.

A 'Fogyasztó' rájött, hogy a saját pénzén nem feltétlenül kell azt vennie, amit éppen kap; ha nincs az egyik üzletben amit keres, elmehet egy másikba ahol megkaphatja. A még tudatosabbak azt is felfedezték, hogy ugyanannak a terméknek lehet sokkal alacsonyabb ára egy másik helyen.

A tudatosság következő szintjén a 'Fogyasztó' visszatér a retro-bevásárlólista készítéséhez, amit az aktuális szükségletei szerint előzetesen összeállít, és az azon szereplő tételeknél többet csak ritkán vásárol. A fejlettebb Vásárló megteszi azt is, hogy jóllakottan megy shopingolni, így nem vesz olyan élelmiszereket, amik később a kukában végzik. Sőt bevásárlótáskát is visz magával, így nem kell költenie az amúgy is környezetszennyező műanyagszatyorra.

Összefoglalva az elmúlt 20 évben megtanultunk különbséget tenni márka és márka, minőség és minőség között. Rájöttünk mi az az ár-érték arány és arra is, hogy lehet, sőt kell tájékozódni egy-egy komolyabb költekezés előtt.

Eljött a pillanat, hogy a 'becserkészendő vadnak' titulált Fogyasztó, a rá vadászó marketingeseket, reklámszakembereket harcmodoruk alapos megváltoztatására kényszeríti nap mint nap. Már nem elég nekünk az egyet fizet kettőt kap, nem elég egy jó sör, mi a sör bulis hangulatát akarjuk hazavinni.

Ebben a Tudatos Vásárlókkal egyre inkább zsúfolt világban már nagyon nem elég termékek és szolgáltatások adatait, előnyeit rázúdítani a célközönségre-attól már nem nyílik ki a pénztárca és nem csilingel a Visa kártya a pénztárnál. Rengeteg közel azonos minőségű és árú termék, szolgáltatás van már a piacon.

Egy abszolút tudatos vásárlót már csak úgy állíthatsz magad mellé, ha a kiváló minőség és ár mellé élményt, életérzést is eladsz neki.

 /sz: KrisztaNagy/