Olvasmányélményem volt és úgy éreztem, jobb ha szentelek egy posztot a reflektálásnak, mintha kommentben írom le a véleményem.

Olvasgattam Creality Consulting blogján a legfrissebb bejegyzést, ami A falka törvénye, avagy ki osztja a tortát? címmel látta meg a napvilágot. /Továbbolvasás előtt ajánlott elolvasni a belinkelt cikket :) /

Alapvetően sok igazság és hasznos tanács van a Kriszta által leírtakban. A kisebb cégek, vállalkozások valóban nagyobb sikereket remélhetnek, ha összefognak. Kihangsúlyozva azokat a területeket, amelyekben egyenként jók, egy verhetetlen, de legalábbis ütőképes csapatot alkothatnak - így "falkában vadászva nagyobb vadra is mehetnek" mint magányos farkasként.

De itt álljunk meg egy pillanatra!
Úgy vélem majdhogynem átsiklottunk egy nagyon fontos tényezőn.

Persze szép dolog a kapcsolatépítés, a barátkozás és azoknak a cégeknek/vállalkozóknak a felkutatása, akikkel úgy gondoljuk jó volna ugyanabba a 'falkába' tartozni.
De van egy fontos dolog, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nevezetesen a falkavezér kiválasztása.

Ha már természetfilmekben látottakhoz hasonlítjuk az üzleti taktika és kapcsolatok kiépítését, erről nem feledkezhetünk el. Mint tudjuk ez a szerep az állatvilágban sem demokratikus úton kerül kiválasztásra. Sokkal inkább a fizikai, szellemi adottságokkal rendelkező és az ezeket együttesen jobban kiaknázó egyed győzedelmeskedik.

Mennyivel kevésbé egyértelmű ez a harc az állatokéhoz képest a mi világunkban! Mert hogy lehet azt eldönteni, hogy úgy általánosságban mi ér többet hosszú távon?  Az iskolai végzettség, a szakmai tapasztalat, a tárgyalási technikák magas szintű alkalmazása, vagy a kiterjedt kapcsolatrendszer? Hiszen egy konkrét szituációban mindegyik egyformán fontos lehet, vagy bármelyik fontosabbá válhat az összes többinél.
Áltathatjuk magunkat azzal, hogy képesek vagyunk megegyezni abban, ki töltse be a legfőbb tisztséget. Ki is találtunk erre már mindenféle eljárást, szavazási rendszert. A közösen meghozott döntést azonban mindig megelőzi a taktikázás, a 'falkatagoknál' történő lobbizás.

Ha megválasztottuk a magunk 'falkavezérét', ő még akkor sem dőlhet hátra nyugodtan a bőrhuzatú, karfás főnöki foteljában. Nem elég, hogy folyamatosan képviselnie kell a közös érdekeket, közben árgus szemekkel kell figyelnie (mint az álllatvilágban), hogy éppen ki, mikor, milyen módszerekkel akarja megfosztani kiváltságos helyzetétől. A trónfosztást pedig általában megkísérlik.

Falkavezérre persze szükség van! Ha nem is tudatosan, de minden spontán és tervszerűen létrejött közösség 'kitermeli' a maga vezéregyéniségét, azt a személyt, akit a csoport tagjainak többsége megfelelőnek tart a státusz betöltésére.
De soha ne feledkezzünk meg a többiekről, ahogy arról sem, hogy az, ha valaki megszervezi a csoport létrejöttét, még nem garancia arra, hogy vezető szerepben marad a továbbiakban... :-)

/sz: KrisztaNagy/