Ismer valaki olyan embert, aki felajánlotta már például egy élelmiszerboltban, hogy feltölti a polcokat, vagy kitakarítja a raktárt azért, hogy ne kelljen fizetnie a bevásárlásért? Vagy valakit, aki ott maradt mosogatni egy étteremben ledolgozandó a vacsora árát? Esetleg kért már bárki, bárhol, bármit INGYEN olyan indokkal, hogy pl. rendszeresen jár egy boltba vásárolni, vagy mert úgy érzi szimpatikus a pénztárosnak? Ez mind elég vad ötletnek hangzik, ugye? Persze manapság sok minden lehetséges, de egy ilyen, vagy hasonló történetet azért elképzelhetetlennek tartok.

Ezeket az elvetemült példákat azért hoztam, hogy mindenki megértse az álláspontomat mely szerint: ingyen nem dolgozom. Senkinek. Az életszerűtlen példákra azért volt szükség, hogy azok is elgondolkozzanak a véleményemen, akik eddig nem értették és/vagy nem fogadták azt el.

Sajnos sokan úgy próbálnak lavírozni az üzleti életben, hogy mindent, de legalábbis minél több dolgot ingyen szeretnének megkapni. Ingyen weboldal, ingyen szórólap, ingyen szlogen stb. Sokszor azzal akarnak hatni rád, hogy: "de hát ez neked nem kerül semmibe, pár óra alatt megcsinálod/megrajzolod/megírod és kész".

A világért sem szeretnék általánosítani, de úgy látom, a megrendelő fejében a kreatív szellemi munka sokszor nem párosul a kellő (pénzben kifejezhető) értékkel. Aki már leült kitalálni egy jó szórólapszöveget, vagy megtervezni egy plakátot, az tudja, hogy ez azért nem olyan egyszerű, mint ahogy "kívülről látszik". Arról nem is beszélve, hogy a mások által kreatívnak (a laikus köznyelvben a könnyedén, erőfeszítés nélkül végzett munka rossz szinonímája) ítélt tevékenységek készség-szintűvé fejlesztése igenis sok tanulást, fejlődést kíván. Sajnos az alacsony százaléknyi szerencsés kivételtől eltekintve, akik valóban erre születtek, és olyan szerencsések, hogy ezt önmaguk vagy valaki más fel is fedezte bennük,  a kreatívság többnyire és elsősorban nem zsigerből működik.
Arról ugye már nem is kell szóljak, hogy az ingyen kapott dolgokat az emberek többsége mennyire (nem) becsüli meg...

Mielőtt bárki félreértené, nem azt állítom, hogy a barter megállapodásoknak nincs létjogosultsága az üzleti életben. Ha a feleknek sikerül megegyezni, és kölcsönösen szükségük van egymás termékére/szolgáltatására, semmi akadálya. És természetesen a karitatív, jó célt szolgáló nonprofit egyesületeknek, szervezeteknek való munka is más ügy-azt úgyis meggyőződésből csinálja mindenki. Arról van szó, hogy csak azért mert az ismerősöm valaki, esetleg egy osztályba jártunk 15 évvel ezelőtt, vagy a rokonom munkatársának a testvére az illető, nem jogosítja fel arra, hogy ingyen munkát várjon el tőlem.

Azt is megmondom elsősorban miért: mert volt olyan, hogy kapott. Ennek aztán egyenes folyománya lett, hogy "kicsit módosítsunk, kicsit aktualizáljuk, jajj csak pár mondatot vegyél ki/írj hozzá". Az, hogy az emberek (már elnézést a kifejezésért) elszemtelenednek és ha először ingyen kapnak valamit, legközelebb már nem is gondolnak arra, hogy azért fizetni is kellene, sajnos nem csak a saját tapasztalatom...

És mivel a kereskedelmi és szolgáltatói szférában is a pénz az elsődleges mértékegység, manapság nem nagyon engedheti meg magának senki, hogy "szeretetből" dolgozzon és áldozza az idejét valamire.

Sokat és sokfélét olvasok, ezért meg nem mondom pontosan, honnan és kitől származik a gondolat és szó szerint sem fogom idézni, de a lényege ez volt: Az emberek azt gondolják, a munkád annyit ér, amennnyit kérsz érte. Ha ingyen dolgozol, saját magadat és az elvégzett munkád értékét pozicionálod alul. Ezt pedig túl nagy luxus megengedni magunknak. Ugye?

Én ehhez tartom magam. És ezt ajánlom mindenki másnak, aki már "kiesett" az iskolapadból és túl van a többnyire amúgy is "ingyendolgozós" gyakornoki programokon.

/sz: KrisztaNagy/