Szövegdoboz

Ha nem találod a szavakat...

Anya üzemmódban... :)

2019. február 05. 16:29 - szovegdoboz

Az elmúlt években, nem a szakma, hanem az anyaság töltötte ki a mindennapjaim. Sajnos nem volt időm blogolni, pedig sokszor eszembe jutott egy-egy jó téma, vagy láttam egy megtárgyalásra érdemes hirdetést.

Annak ellenére, hogy a hagyományos értelemben véve nem dolgoztam az elmúlt években, nem voltak haszontalanok az eltelt hónapok. Sok mindent másképp látok, sőt olyan dolgokat is látok, amiket azelőtt nem. Kicsit riasztó például, hogy egy egész ágazat épül a gyerekekre és igényeik, valamint vélt, vagy valós szükségleteik kielégítésére.Mióta szülő lettem, ömlenek rám mindenhonnan a kisgyermekes anyáknak szánt célzott hirdetések, hol a gondoskodni akarásomra, hol a megijesztésemre, hol bűntudatom  felébresztésére apellálva. Burkoltan, de azért odavágják a gyártók, hogy ha ezt vagy azt nem veszed meg, nem vagy jó anya. Igen, anya. Mert bizony bennünket céloznak többségében ezek a hirdetések. Nyilván azért, mert a férfiak ebben a szituációban is racionálisabban képesek gondolkodni. 

Bár némi marketing ismerettel felvértezve és erős szkepticizmussal álltam a nagy feladat előtt, azért - főleg az első baba születésekor - én is sok mindent megvettem, amiről később kiderült, hogy abszolút felesleges volt. Például a hiperszuper bébiétel melegítő, a cumisüveg és mindenféle cumik (amit egyik gyerek se használt), a babamérleg és még sorolhatnám. A legnagyobb csalódás akkor ért, amikor egy kutatás eredményét elolvasva kiderült számomra, hogy egy nemzetközileg ismert márka kimondottan babáknak gyártott fürdetője hemzseg a káros anyagoktól. 

learning-your-abc-s-1257379.jpgFotó: freeimages.com

Nem kell rémüldözni, nem alakulok baba-mama bloggá, de elképzelhető, hogy a jövőben előfordulnak majd gyerekekkel kapcsolatos marketing témájú bejegyzések. Igyekszem visszarázódni a régi kerékvágásba, újraépíteni a régi kapcsolatokat és kiépíteni újakat. Nem tudom megkerülni, hogy két kisgyerekkel milyen nehezítő körülményeken kell úrrá lennem, de bízom benne, most, hogy már a kisebbik is lassan 3 éves lesz, hogy egyre több időm lesz visszatalálni a régi életem ezen részéhez. Sok minden változott, más módszerek már a hatásosak, más platformokon kommunikálnak a cégek, mint pár évvel ezelőtt. Figyelem, tanulom az új trendeket, mert a változás maga az élet.

Élményeim lesznek bőven, az biztos, mert praktikus okokból szeretnék minél több munkát a saját nappalimból végezni. Ennek elérésén munkálkodom most gőzerővel. Hogy hol, hogyan lehet ilyen megbízásokra szert tenni, arról számolok majd be a következőkben, hátha Neked is hasznosak lesznek a tapasztalataim.

 

komment

Beszélni mindenáron?

2013. augusztus 12. 15:01 - szovegdoboz

Az elmúlt hónapokban sokat olvashattunk a menekülttáborról, amelyet nemrég nyitottak meg Vámosszabadin. A konkrét ügyben nem szeretnék állást foglalni; egyrészt mivel egyelőre nincs személyes tapasztalatom az ügyben, másrészt pedig azért, mert ezt sokan, sok fórumon megtették már mások, civilek és hivatalos személyek egyaránt. De település - PR szempontjából muszáj kicsit boncolgatnom az ügyet.

Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, ami itt zajlik már hónapok óta. A menekülttábor ellen tiltakozók minden fórumot megragadtak és megragadnak (helyi, országos, közösségi média), hogy kinyilvánítsák nemtetszésüket az ügyben. Teszik mindezt többnyire úgy, hogy a menekültek (vélt) negatív tulajdonságait hangsúlyozzák, valamint azt, hogy mennyit romlik miattuk a falu megítélése. A netes pletykák szerint már a beköltözésük másnapján nem átallottak gyümölcsöt lopni a szomszédos kertekből az idegenek. Sőt, miattuk külön rendőrőrsöt telepítettek a faluba, hogy az eddigi (szerintük) remek közbiztonságot továbbra is fenn tudják tartani, de legalábbis megközelíteni.

A különböző médiafelületeken a falu lakosságát már egyenesen rasszistának állítják be a tollforgatók, amit magunk közt szólva, a különféle megnyilatkozások tükrében nem is nagyon csodálok. Tudom én persze, hogy az intelligensebb, disztingválni tudó (remélem nagyobb)  része a közösségnek csendben marad, vagy ha megszólal is, annak korántsem akkora a hírértéke, mint a gyalázkodásnak. Ki kíváncsi egy olyan cikkre, amelynek az a címe: "Mariska néni - nem mondhatok semmi rosszat a menekültekre" ? Senki. Mert a média - a fogyasztók igényeit kielégítve! - a negatívumokra, a botrányokra harap. Ez van.vamos.jpg

Kép forrása: atv.hu

A vámosszabadiak egyik fő vesszőparipája, hogy elértéktelenednek az ingatlanjaik a menekültszálló miatt. Nos, kedves vámosiak: igen. De erről nem a menekültek tehetnek, sőt nem is az őket ide telepítő állami hivatal. Ha így is lesz, erről Vámosszabadi saját lakossága tehet. Azok, akik gondoskodtak róla, hogy a hírekben csak a negatív kommentek domináljanak a civil megszólalók részéről. És azok, akik csendben maradtak és nem tettek az előbbiek ellen semmit.

Ezt a negatív stigmát saját maguknak szerezték a vámosszabadiak és nagyon-nagyon nehéz lesz levakarni onnan. Értem én az ismeretlentől való félelmet, de jobb lett volna hosszútávra gondolkodni, mielőtt telekürtölték a sajtót a netről összeollózott féligazságokkal és szörnyű esetekkel, amelyek nem is itt történtek.

Annál is inkább nem értem ezt a hozzáállást, mert a környéken volt az elmúlt években egy olyan beruházás, amely szintén sok embernek nem tetszett és hasonló hibákat követtek el, mikor megvalósulását meg akarták akadályozni, mint most a vámosszabadiak. (Nekik sem sikerült.) Meg lehet nézni, ezen a településen a mai napig sokkal kisebb az újonnan beköltözők száma, mint a többi szigetközi faluba, pedig ez csak egyetlen kilométerre van a Győr táblától...

Száz szónak is egy a vége: egyetlen negatív megnyilatkozás sokkal több lenyomatot hagy a médiában, mint ezer, meg ezer, annak ellenkezőjét bizonygató sajtóközlemény. A jó hír nem hír. Nem érdekes tudniillik. Ebben a kontextusban tehát semmiképp nem igaz, hogy "mindegy, hogy mit, csak beszéljenek róla".

komment

Kánikula, munkaruha… Adj-e formaruhát a munkavállalóidnak?

2013. június 20. 12:12 - szovegdoboz

Az elmúlt napokban a MÁV-os kalauzok akciója tartotta lázban a közösségi média felhasználóit. Röviden arról szólt a hír, hogy három férfi kalauz szoknyában ment dolgozni, mivel a nyári hőség ellenégirls_in_green.jpgre nem engedélyezik számukra a rövidnadrág viselését.

Az esettel kapcsolatban rengeteg vélemény megfogalmazódott pro és kontra. Ezek egyikével sem célom most sem azonosulni, sem vitába szállni. Szakmailag csak annyit, hogy a MÁV szerintem elég rosszul reagálta le az esetet. Mindössze azért említettem meg ezt az esetet, mert innen jutott eszembe az örökké vitatott téma: formaruhába, vagy saját ruhatáruk darabjaiba öltözzenek-e alkalmazottaid?

Véleményem szerint az egyenruha szuper dolog! Igen, az! Segítségével könnyen azonosítható a céged, sőt mi több többen is megismerhetik logódat a munkaruhában dolgozni siető alkalmazottaid által. Ezek eddig a te előnyeid. A munkavállalók többségének azonban a haja is égnek áll, ha azt hallja: kötelező céges viselet.

Adok néhány tippet, hogyan fogadtasd el velük könnyedén a tervedet. Ha jól csinálod még szeretni is fogják az új kötelező ruhadarabot. 

A legfontosabsuite.jpgb, hogy a munkaruha mindig alkalmazkodjon céged profiljához, valamint az évszakhoz egyaránt. No és persze ahhoz a személyhez, illetve munkaköréhez, aki viseli./Most inkább nem sorolnék fel ilyeneket, hogy a recepciós ne kertésznadrágban fogadja az ügyfeleket, a terepen dolgozó szerelőid például, pedig ne öltönyben menjenek, mondjuk vízcsapot javítani. Ezeket úgyis tudod! :) /

A ruha anyaga legyen kellemes a viselője számára, kerüld a túlzottan műszálas, kevésbé emberbarát termékeket. Csak jó minőségű ruhát válassz, olyat, amilyet te is szívesen viselsz.

Legyen rajta jól áthatóan, de mégsem hivalkodóan elhelyezve a céglogó. Kerüld a nyomott mintát, főleg ha irodai környezetben történő használatra szánod a darabot. Válaszd inkább a hímzett verziót.

Adj választási lehetőséget alkalmazottaidnak, hogy a saját testalkatukhoz képest a legelőnyösebb fazont választhassák! Ne kényszeríts karcsúsított blúzt egy molett hölgyre, ahogy sátorlapot se az 50 kilós titkárnőre!

Ennek ellenére lehet, hogy még mindig lesznek, akik fanyalognak az egyenruhád ellen. Nekik a következő érveket sorakoztathatod fel. A ruha árát a cég fizeti, nekik nem kerül semmibe. Több váltást kapnak, minden évszaknak megfelelően, így nem lesz gond, hogy mindig tiszta és csinos ruhában jöhessenek dolgozni. Ráadásul nem kell egy órával előbb felkelni reggelente, hogy kigondolják az aznapi toalettet, és mindig csinosan, a munkának megfelelő viseletben érkezhetnek. Végül. De nem utolsósorban: amíg a te munkaruhádat viselik, nem a sajátjukat koptatják, így pénzt is spórolsz a saját családi kasszájuknak.  És persze Te is ezt viseled!

Ezek után, hogy gondolod? Bevezeted az egyforma munkaruhát a cégednél?

 

komment
süti beállítások módosítása